< Vissza a cikkekhez

in blog hu by | no comments

Robert Capa

robert capa photographer

 Kezdésnek mindjárt a leghíresebb Robert Capa , született Friedmann Endre.

Kategória: sajtófotó, fotódokumentarista

Az Osztrák-Magyar Monarchiában született 1913.október 22-én Budapesten. A  legenda szerint magzatburokkal a fején, sok hajjal, és hat ujjal látta meg a napvilágot. Anyja szerint ezek a jelek azt mutatták ,híres ember lesz a fiából. Lássuk be igaza volt.  A legendák és a sorsszerű események egyébként, végigkísérik az egész életét.

Egy zsidó kereskedő család második fiúgyermeke volt a kis „Bandi”, ahogy akkoriban nevezték. Édesanyja sikeres divatüzletet vezetett Budapesten, három fiúgyermeke közül Bandit szerette a legjobban.  Az elfoglalt szülők nevelőnőt vettek fel a fiúk mellé, akitől németül tanultak. A jómódú, középosztálybeli család napjai csendes nyugalomban teltek. Endre jó tanuló volt, de zabolázhatatlan. Kamasz éveire nagy hatást gyakorolt Kassák Lajos és a baloldali, liberális eszme. Többek között ezért is döntött úgy, hogy újságírónak áll.

Szoros barátság fűzte össze  Besnyő Évával (Eva Besnyö)  aki később szintén neves fotós lett, miután letelepedett Hollandiában.

Azután valami végérvényesen megváltozott. A fehér terror időszakában  a család mindennapjaiban költözött  a félelem, a bizonytalanság, és a rettegés.

A ’19-es események után, az életük visszazökkent a normális kerékvágásba, de nem sokáig tarthatott  ez az idill.

Származása és politikai meggyőződése miatt, 1932 nyarán, 19 évesen, úgy dönt, elhagyja Magyarországot. Berlinbe megy ahol pár hét alatt munkát talál. Egy magazinnál kezd dolgozni, laborasszisztensként segédkezik a filmek, fotók előhívásában. A sötétkamrán kívüli első feladata, egy politikai nagygyűlésen kellett fotóznia, ám képeit nem akarják publikálni.

1933-ban a nácizmus előretörése miatt Berlinből Párizsba megy,  ekkoriban André Friedmannnak nevezi magát . 1934-ben itt találkozik Gerda Pohorylle-el (Gerda Taro), aki szerelme és egyben munkatársa is lett. Párizsban a korábban készített, de még nem publikált képeket együtt próbálták eladni, nem sok sikerrel. Kitalálták, hogy a képek értékét növelhetnék egy kitalált sztorival, miszerint egy híres amerikai fotós vette meg azokat, bizonyos Robert Capa. A terv bevált, a képeket  jó áron eladták, beindult a karrier. A turpisság ugyan lelepleződött, de ez már nem állíthatta meg a világhír felé igyekvő Robert Capa-t.

 Apropó Capa: amikor ezt a nevet Gerdával közösen kitalálták, az volt az alapvetés, hogy valami amerikainak hangzó név kell. Volt egy bizonyos Frank Copra nevű rendező, akinek neve megihlette őket. Ismert is volt, amerikai is volt. A Capa név egyébként a magyar cápa szóból  ered, de ez közismert.

Capa elsőnek az 1932-ben készített „The Meaning of the Russian Revolution” című Trockíjt ábrázoló fotóját publikálta. 1932 és ’39 között szabadúszó fotósként dolgozik Párizsban.

Párizsból Spanyolországba indulnak, Capa a Spanyol Polgárháborúban fotóz, és itt készíti el leghíresebb képét, a többféle néven emlegetett, (és sok vitát kiváltott) magyarul, a Milicista halála, című fotót. 1938 december 3-án a Picture Post, brit magazin, közzéteszi a spanyol képeket, és kijelenti, Robert Capa a legnagyobb hadifotós a világon.

Sajnos Spanyolországban tragédia történik és Gerda meghal. Capa mélyen megrendült, és soha többé nem nősült meg.

Ezen időszakhoz köthető a mára szállóigévé vált mondása: „Ha nem jó a kép, nem voltál elég közel”. Ezt a mottót Capa lelkesen gyakorolja és amennyire csak lehet az események közelében kattint. Így a II. Világhárorú harcterein és  Normandiában, Omaha Beachen, a Partraszállás napjaiban is, ahol elkészíti leghíresebb hadi sorozatát. Az itt készített képein keresztül érthetjük meg talán leginkább, azt az elszántságot ami méltán tette őt világhírű hadifotóssá. Annyira közel volt amennyire csak lehetett, néhol homályos képei is azt bizonyítják, nem páholyból, hanem életét kockáztatva, az első vonalból fotózta az eseményeket.

Rövid élete során Capa dokumentált többek között, öt háborút, több választást, és Izrael állam alapítását is. Barátai közé tartozott Ernest Hemmingway, John Steinbeck, Pablo Picasso, Henri-Cartier Bresson és sokan mások.

1947-ben alapította meg több társával a Magnum fotóügynökséget, amelynek 1951-ben az elnöke lett.

Az 50-es évek elején Japánba megy, és itt kéri fel a Life magazin, hogy készítsen néhány képet az akkor már évek óta zajló indokínai háborúról. Capa annak ellenére, hogy előzőleg megfogadta, nem megy újabb háborús övezetbe, tovább kísérti a sorsát és más újságírók társaságában Délkelet-Ázsiába látogat.

1954 májusában amikor ezredük egy veszélyes területen hajt át, Capa kiszáll a terepjáróból és elindul fotózni. Rövidesen aknára lép. Társai még életben találják, de mire az orvoshoz érnek vele, meghal. Fényképezőgépével a kezében.

Rövidre szabott élete vége is a harctéren várt rá. Azt hiszem ha előre megmondhatta volna, hogyan szeretne meghalni, akkor pontosan így képzelte volna el.

kép az Encyclopedia Britannica oldaláról

 

Címke: , ,