Művészi hitvallás

  Mivel magamat pont olyan embernek tartom mint bárki más, ezért egyszerűen szeretném a gondolataimat kifejezni, hogy azok bárki számára érthetőek legyen. Lehetőleg úgy hogy még a tetszését is elnyerjem , hangzatos, kevesek számára érthető elemzések helyett a képeim látványa ragadja meg őket. Számomra ez a fontos. Ezért a képeim készítését mindig gondos tervező munka előzi meg.

  Meg kell tudni választani a megfelelő helyszínt, időt, órát stb. Először a helyszínen megválasztom a technikát, aztán elkészítem a nyers fotót. Sokan gondolják azt, hogy az exponáló gomb megnyomásakor befejeződött a kép alkotása, még nagyon távol állunk a kész képtől! Ez egy hosszú folyamat, és sokkal előbb kezdődik, exponálás után pedig a gépben lévő fotó csak egy adat csak nyersanyag, amit elő is kell tudni hívni. A fotóim feldolgozása során kerül igazán a képre az az érzelem együttes mely elragadott a felvétel készítése alatt, s melyet úgy gondoltam, érdemes másokkal is megosztani. Így vagyok képes saját magamat megjeleníteni, érzelmeimet átadni a képeim közvetítésével. Szerintem ettől válik egy egyszerűen jó fotó, képpé, művészi alkotássá.

  A nyers képek feldolgozásáról sokan gondolják azt, hogy a képalkotása csak egy szoftver program tudása, és nem több. De ezeket az eszközöket ember kezeli és irányítja. Hisz a legnagyobb festőművészek is ecsettel festettek, de mégsem gondoljuk azt, hogy a festményt az ecset készítette. Én a fényképezőgépet tekintem, ha úgy tetszik, ecsetemnek, a technikát pedig a vásznamnak. Az egyéb technikai eljárásokra a lehetőségek tárházának kiszélesítéseként gondolok. Akik járatosak a fotózásban, azok tudják, régen is léteztek eljárások a képmódosítások terén. A fekete-fehér negatívok kemény, lágy, semleges kontrasztúak voltak, a pozitív papírok szintén. Ezek kombinálása számtalan lehetőséget biztosított, de lassabb, bonyolultabb, környezet károsítóbb eljárások voltak. Nem is szólva a különféle szűrőkről, színkeveréses eljárásokról, a fotó tulajdonságainak vegyszeres módon történő megváltoztatásáról.

  A fotóim nem dokumentarista jellegűek! Nem akarom a valóságot teljes egészében maradéktalanul rögzíteni. Hiszen, ahogy a piktornál, itt is a szubjektumon átszűrődő impresszió gyakorol hatást a képalkotás folyamatára. Ezen folyamat alatt is fontos a számomra, hogy a befogadó is érezhesse azokat a benyomásokat melyek rám hatottak. Érezhessen szinte a hűs nyári szellő fuvallatát, a tavaszi napsütés virágfakasztó kellemes melegét, hallhassa a tenger morajlását. A cél eléréséhez úgy gondolom régi, de korántsem misztikus elemeket is használnom kell. Ezen elemek nélkül, kreatív alkalmazásuk hiányában képeim csak turista fotókká válnának, és gondolati-érzelmi közléstől mentesek lennének.

  Az a pillanat mely tovább repül lehet, hogy már soha nem tér vissza. Korunk technikai fejlettsége lehetőséget ad a fényképezőgépen keresztül, hogy a fotóba belefagyasszuk a elmúló, soha vissza nem térő érzelmeket és fényeket: a pillanatok összességét. A múló perc megragadásától a papírkép elkészültéig hosszú folyamat vezet, de a pillanat jelentőségének észrevételéhez, annak megragadásához és megörökítéséhez bizonyos kvalitásokra van szükség, és így végül az alkotó kezében megfelelő formában manifesztálódik.