" />
< Vissza a cikkekhez

in blog hu, Fotóművészet by | no comments

Mi a giccs, ki készíti a valódi műalkotást?

Budapest utca köztér kutyaszar, mi a giccs

Gyakran halljuk egy-egy dísztárgy vagy műalkotás kapcsán, hogy giccses. Legutóbb például éppen a Kossuth téren felállított Párkányi-Raab Péter (Megszállási emlékű) szobor kapcsán hangzott el többször is a giccs kifejezés. A művészet mellett lebzselő megmondóemberek (férjem úgy nevezi őket: “giccsurak”) kedvenc kifejezése ez. Előszeretettel használják az általuk elértékteleníteni, ledegradálni, nevetségessé tenni kívánt alkotásokra, függetlenül azok valódi esztétikai értékétől. A minap olvastam éppen egy bejegyzést, ahol arról panaszkodott egy blogger, hogy Budapest utcáit ellepik a köztéri szobrok, de azok giccsesek, nincs igazán művészi értékük. Példaként a Falk Miksa utcában található Columbo szobrot, valamint a Vigadó téren lévő Kutyás lány című Raffai Gábor alkotás említi. De a Duna-korzón lévő Kiskirálylányt  Marton László szobrát, is ide vehetjük. Az Art magazin 2010/2 számában a kétezres évek szoborállítási rendszerét, egész egyszerűen egy elszabadult hajóágyúhoz hasonlítja Mélyi József művészettörténész. De mások is szívesen sajnálkoznak, hogy hová lesz a közízlés ha Budapest utcáit ellepik a Columbo-k és a Kutyás lányok. ( neki lehet hogy fontos, hogy a köztéri szobrok ne legyenek a közé?)

Nekem pedig eszembe jutott a Spongya Bob című amerikai rajzfilmsorozat egyik epizódja, ahol a Tunyacsáp nevű figurát- aki egyébként egy gyorsétteremben pénztáros, amúgy pedig egy végtelenül sznob, meg nem értett művész- az étterem tulajdonosa megkéri, hogy készítsen egy szobrot az étterem elé, ami majd bevonzza a vásárlókat, mert tetszik nekik. A szobor el is készül, kétségkívül művészi lett, van mondanivalója is meg minden, de sajnos a gyerekek nem tudnak felmászni rá, így végül is hasztalan dolgozott vele. De miért is jutott eszembe ez a rajzfilm? A giccs mellett ugyanis, egy másik kedvenc kifejezése a „műértőknek”a funkciótlanság. Vajon mi a bánat lehet a funkciója, azon kívül hogy díszíti a közteret, egy szobornak? Mert a témája nyilván lehet sokféle: ábrázolhat híres embert, emlékezhet történelmi eseményre stb. na de a funkciója?  Én sajnos nem tudom a választ, de a megmondóemberek, a „giccsurak” egész biztosan.  Egyébként a fent említett három szobrot, ( Columbo, Kiskirálylány, Kutyás lány) szeretik az emberek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a sok facebook-ra feltöltött szelfi, de ha bármikor arra sétálunk is láthatjuk, hogy mindig van aki éppen a szobrot fotózza. De említhetjük a Nemzeti Színház előtt található Gobbi Hilda szobrot is aminek ki van kopva az öle, ez miatt funkciótlannak sem nevezhető. Pedig a giccsurak egyik kedvenc érve ez. Ezek az alkotások vitathatatlanul népszerűek tehát. http://www.pic-4-you.net/kategoriak/muveszet/szobor/23_Gobbi-Hilda-szobra-2—Nemzeti-Szinhaz-szoborpark—Budapest

Párkányi-Raab Péter Megszállási emlékművét, amit a körülötte kialakult politikai botrány miatt már nagyon sokan ismerhetnek, szintén legiccsezik, sőt az Index újságírója egészen odáig megy, hogy köztéri merényletként aposztrofálja a szobrot – ő már csak tudja. Egyébként szintén Párkányi-Raab Péter alkotása a Nemzeti Színház előtt található Gobbi Hilda szobor, ami szintén az emberek kedvence. De hagyjuk is a politikát, a megmondóembereket, a giccsurakat, a botrányokat mert nem ez a fontos. Nekem azonban mindig megfordul a fejemben, amikor ilyen kritikát hallok egy-egy alkotás kapcsán- vajon nem a sértettség beszél a kritikusokból? Vajon nem az a probléma, hogy nem az ő, vagy az általuk istenített művész, alkotásaik kerültek oda? Vajon nem az a baj, hogy ők, vagy az általuk istenített művészek, nem tudnak olyan szobrot, festményt stb. készíteni ami megállja a helyét egy közterületen? Mindenki próbálja megválaszolni magának ezt a kérdést.

A “giccsurak és szakértők” figyelmébe -de tovább haladva a giccs nyomvonalon, vegyük például  a világhírű szobrász, Jeff Koons alkotásait, amik  hihetetlenül népszerűek. Rozsdamentes acélból készített lufikutyái (igen, olyanok mint amit a bohóc  hajtogat a gyerekeknek) dollár milliókat érnek. Narancssárga lufikutyája (Balloon Dog Orange) több mint 58! millió dollárért kelt el, a Christies 2013 novemberében rendezett new york-i árverésén.  Kép lent, a kutyusról és a művészről. A kutyus színes, fényes, funkciótlan (bár a gyerekek fel tudnának  mászni rá), egyszóval giccses, mégis viszik mint a cukrot.

http://www.pagelizard.com/wp-content/uploads/2014/09/jeff-koons%E2%80%99-balloon-dog-orange-1.jpg

Jeff Koons neve egyébként ismerős lehet a bulvárban jártas kedves olvasónak is. Ő volt ugyanis Ciccolina férje, jó pár évvel ezelőtt. Úgy emlékszem valamelyik lapnak meztelenül is pózoltak együtt, ami akkoriban (’90-es évek) igen nagy felháborodást keltett, ma már valószínűleg meg sem  ütné az átlag olvasó ingerküszöbét. De ez már egy másik történet. Visszatérve: Koons a saját művészetét gyakran határozza meg giccsként, sőt ezt büszkén hangoztatja is. De be kell lássuk nagyon jól fizetnek ezek a „giccsek” és igen népszerűek. Meg kell mondjam, giccs ide-giccs oda, nekem is nagyon tetszenek az alkotásai.

Szóval, hogy is vagyunk ezzel a giccs dologgal? Kis hazánkban, nekem legalább is úgy tűnik, giccs minden alkotás, amit a megmondóemberek, giccsurak véleményétől szögesen eltérő koncepció szerint készítenek, legyenek azok szobrok vagy épületek is akár. És ez azért tölt el szomorúsággal, mert már megint nem maga az alkotás számít, hanem „a melyik táborba tartozol” mindet benyálkázó hozzáállása szerint kellene megítélni, hogy tetszik e valami vagy sem. Természetesen és szigorúan a művészet/ művészi érték köntösébe bújtatva fogalmazzák meg a „hozzáértő” véleményüket, és jaj neked ha te esetleg  más, az övéktől eltérő véleményen vagy. Mert akkor te is mész a skatulyába, dilettáns, közhelyes bunkó paraszt leszel, aki nem ért a művészethez. Na pont ez miatt konganak ma Magyarországon a kortárs művészek kiállítótermei az ürességtől,  és „éheznek” a művészek. Mert a kutyának sem kell a művészi. Naná, hogy nem, ha azt meri mondani valaki, hogy ez neki nem tetszik, már megy is a skatulyába. És valljuk be őszintén ki akar a bunkó paraszt kategóriába tartozni? Inkább el sem megy, meg sem nézi. Hát ez van.

Közben elgondolkodtam még azon, hogy a szobrászat régen kedvelt anyagai (bronz, kő) ma már miért nem számítanak trendinek, a pályázatokat kiírók körében? Inkább drótból hajtogatnak valamit és papírmasét ragasztanak rá. Talán arról van szó , hogy a hozzáértés hiánya miatt fordultak el a klasszikus anyagoktól? Nehéz a bronz? Kemény a kő?  Való igaz, hogy a drót és a papír megmunkálása nem igényel erős fizikai munkát, nincs túl sok gond vele. A kő vésése közben rácsaphatunk az ujjunkra esetleg a munkától koszos lehet a körmünk. És milyen művész má’ a koszos körmű művész? Mióta bűn az ha valaki tényleg dolgozik a művén?  Igen figyelni és dolgozni is kell vele, nem is keveset.  De még egy érdekes trendet vettem észre mostanság: minél egyszerűbb maga a mű, annál bonyolultabb  a magyarázata, a mondanivalója. Emlékeztek ugye: ezzel azt akarta mondani a szerző bla, bla, bla. Akkor miért nem azt mondta?

Na ha már egyszerűségnél tartunk, itt egy remek példa. De én sajnos nem tudom értelmezni,  hátha nektek sikerül. Martin Creed brit művész munkáiról van szó. Martin Creed brit zenész és művész. Olyan műalkotások fűződnek a nevéhez mint Work No. 127 Lights Going On and Off vagy a Work No. 850 an athlete running through the Tate Britain gallery. Hogy ezek a címek senkinek nem mondanak semmit? Na lássuk akkor közelebbről a „műveket”.

Nos e két alkotás pontosan az, ami a címe (szabadon magyarul: villanykapcsolás fel és le 127 munka, egy futó keresztülfut a Tate galérián 850 munka). Tehát adott a nagyhírű angol Tate Gallery aminek egyik termén átfut egy futó, félreértés ne essék ez nem egy fotó vagy festmény vagy szobor, ez valóban így történt a kiállításon. Egy ember átfutott a termen.

A másik „remekmű” talán még egy fokkal eredetibb. Egy helyiségben (pl.kiállítóterem) 5 másodpercre felkapcsolódik a villany, majd 5 másodpercre lekapcsolódik. Ez maga a mű. A neten keresgélve rábukkantam egy galériára, ahol ezt az alkotást meg lehet vásárolni. Előzetes regisztráció után meg is tekinthetjük az árát. És a slusszpoént a végére hagytam: a villanykapcsolós alkotást a Christies árverésre szerette volna bocsátani 70 000 fontért ( 27 millió forint). Az árverés nem sikerült, ugyanis senki nem szerette volna hazavinni ezt a nagyszerű dolgot. Apropó, hogyan vitte volna haza? Hogyan tette volna fel a falra? Vagy egyáltalán hová tette volna? A nappaliban vagy a hálóban helyezte volna el? És akkor elmondhatta volna a barátainak, hogy az én lámpám azért villog 5 másodpercenként, mert ez egy műalkotás? Megannyi  kérdés.

De hogy a magyar művészek se maradjanak ki, íme egy érdekesség a közelmúltból: Kele Judit magyar textilművész, 1979-ben hívta fel a figyelmet magára, Textil textil nélkül című munkájával. Az alkotás egy szövőszék amelyen ő maga fekszik, mint lánc- és vetülékfonál. Majd a Szépművészeti Múzeumban folytatta  művészeti ámokfutását alkotásai bemutatását, ahol is egy kölcsönadott El Greco kép üres helye elé ült egy székre, és őt magát tekinthették meg a látogatók, mint műalkotást. Ott ült olvasgatott, rejtvényt fejtett. 1980-ban a Francia Biennálén aztán kimaxolta a saját maga műtárgyként való értelmezését: önmagát bocsátotta árverezésre. Előzőleg a Liberation című lapban adott fel hirdetést, amelyben ez állt: Egy kelet-európai művésznő férjet keres. Az így jelentkezők közül választotta ki azokat, akik licitálhattak rá. Később az egyik licitáló megvásárolta őt, azután a  vásárló és a „műtárgy” házasságot kötött.

Sajnos a magyar fotóművészet sem mentes a fent említett befolyásoktól. Erről írtam is korábban egy bejegyzést.  Pedig a világ számos más pontján pl. USA nagy népszerűségnek örvend a felismerhető, közérthető üzenetet hordozó fotográfia (Ansel Adams, Alain Briot, Peter Lik). És bizony még a műgyűjtők is „hajlandóak” pénzt áldozni értük.

Tényleg, ti szeretitek az értelmezhetetlen alkotásokat, esetleg a giccset? Vagy azt szeretitek ha rögtön kiderül, mit ábrázol az kép? Vagy egyszerűen csak azt szeretitek ha egy mű szép, és jó ránézni? Te eltudod dönteni, hogy neked mi tetszik? Hogy véleményed szerint mi a szép, vagy művészi stb? Vagy jobban szereted ha megmondják mit kell művészetnek tekintened? Hidd el nekem hogy a “Giccsurak” megmondják a te véleményedet, helyetted kéretlenül is. Csak a valóság nem biztos, hogy így igaz. A véleményed igen is számít! Igen is fontos vagy! És ne hidd el nekik, hogy nem értesz hozzá!

Címkék: , , , , , ,