< Vissza a cikkekhez

in blog hu, Fotóművészet by | no comments

Festmény vagy Fotó kerüljön a falra?

Macska sétál a fotó és a festmény előtt, és megnézi a fotót. janosdevcsics.com

Társaságban, ha szóba kerül a téma, hogy ki milyen műalkotással díszítené a lakásást, ha megengedhetné magának? Általában többen vannak a festmény pártiak, mint a fotót szeretők. Van egy pár mindig elhangzó érv is, hogy miért festmény. Erről szól ez a bejegyzés, olvassátok, gondoljátok tovább.

Festmény vagy fotó kerüljön a falra?

 Erre a kérdésre minden magyar olvasó tudja a választ:

„Hát persze hogy festmény”

De számukra rossz hírrel szolgálhatok. Ugyanis összeszedtem néhány érvet, amit érdemes lenne megfontolniuk a határozott kijelentésük előtt.

Lássuk most ezeket közelebbről:

A festmény elkészítésében sokkal több munka van mint a fotóéban. (csodákat láthatsz, barátod a Google.)

A minap láttam egy videót  arról a festőről aki 1 perc, nem tévedés, 60 másodperc alatt készített el egy képet. De ha  ez nem elég bizonyíték a fenti állítás cáfolatára, akkor gondoljunk csak arra, ha elkészítünk egy fotót akkor mennyi időnkbe kerül kiválasztani az adott témát, helyet, fényviszonyokat  sa..tö..bi, és persze egy felvétel kevés is, hiszen többféle szögből is le kell fotózzuk az adott dolgot ahhoz, hogy megtalálhassuk majd a legmegfelelőbb beállítást. Ha pedig már ott van a gépben a „nyersanyag”, akkor azt elő is kell hoznunk onnan. Méretezni, vágni és így tovább. Ha pedig valamilyen hordozón szeretnénk megjeleníteni a fotónkat, legyen az fotópapír, horribile dictu bögre, póló, az még további munkánkba kerül. Ugye így leírva már nem annyira nyilvánvaló, hogy a festmény több befektetett munkát igényel az alkotótól mint a fotó.

A festmény időtálló. (hol? a múzeumban sem.)

E pont cáfolatával nincs nehéz dolgunk. Bárki aki valaha is járt már múzeumban, tisztában van azzal, micsoda pénzt és energiát emészt fel a festmények (vászon, fal ) megfelelő állapotban tartása. Gondolok itt a klímatizálásra, hő és fény védelemre, a restaurátorok munkájára és így tovább. De ha megnézünk a tévében egy riportot, amit egy állami hivatal irodájában készítettek, mindjárt feltűnhet a háttérben lévő festmények szürkesége, fakósága. Valószínűleg jó pár éve ott állnak már a falon, és ez meg is látszik rajtuk, elmosódott paca az összes. Tehát kimondhatjuk: a festmény sajnos egyáltalán nem időtálló.

A festménynek idővel csak nő az értéke. (milyen festményé?)

Ez a kijelentés sem teljesen igaz, főleg ha egy középszerű „piacos” mázolmányról beszélünk. Annak ugyanis sem most, sem az elkövetkező időben nem fog nőni az értéke. Sőt inkább csökkenni fog, ahogy kopik, fakul a festék színe. És akkor még nem is beszéltem a hamisítás problémájáról. Ha megvásárolunk egy képet, tegyük fel galériában, majd kiderül, hogy hamisítvány, bizony jó nagyot buktunk az üzleten és nagy valószínűséggel futhatunk is a pénzünk után.

Szóval ez a pont is cáfolható. (lejjebb kicsit részletesebben)

A festmény nem olcsó, és idővel csak nőni fog az értéke (a fotó értéknövekedése csak most kezdődik igazán.) Lásd: itt.

Ezt az érvet akár össze is vonhattam volna az előzővel, ám mégsem tettem. Hogy miért? Gondoljunk csak bele van pár százezer forintunk és egy műtárgyat szeretnénk vásárolni érte. Festményt esetleg fotót válasszunk? Egy igazán értékes festmény, nem több száz ezer forintba de több száz ezer ( esetleg több millió) dollárba kerül. Persze mondhatja ilyenkor bárki, megveszem a művésztől olcsón, és pár év alatt a sokszorosát fogja érni. Na neee! Lehet, hogy olcsón vásárolhatunk egy képet a festőtől, de tegyük fel a kérdést magunknak: amit olcsón veszünk az tényleg sokat ér? Hihető, hogy valaki a saját alkotásait árazza be fillérekre, és az majd vagyonokat fog érni? Én még ilyen történetet nem hallottam. Olyat viszont már igen, hogy a szenvedélybeteg művész, a képeivel fizetett a kocsmárosnak a borért. Egy darabig talán a bádogpultos kocsma falát „díszítette” ez a kép, és átitatódott a vastag cigifüsttel mely természetesen, mint a  füstöltsonka  a padláson, csak a tartósításában segédkezett, nem az értéknövelésben. Aztán később, ezek az olcsó alkotások valószínűleg szintén a padláson végezték, és egérfészek lett belőlük.

De  vehetnénk még  a diktatúrák „állami mecenatúráját”- ez egy igen érdekes példája a művészet elértéktelenítésének- és a korábban közpénzen megvásárolt műalkotások most ott porosodnak valamelyik múzeum külső raktárában, ezzel azt hiszem tökéletesen kifejezve azok értékét. Egy korábbi bejegyzés erről a témáról:Macskás kép avagy a képek értéke.

Ennyit az értékességükről. De visszatérve a kiinduló ponthoz, szeretnénk vásárolni egy festményt vagy egy fotót. Arra sajnos semmiféle garanciát nem ad nekünk senki, hogy a tőle megvásárolt kép valamikor a jövőben a többszörösét fogja érni. Ez a pont tehát, ebben a formában nem igaz. A befutott művészek nevei adhatnak valamilyen támpontot, de a hamisítás később tönkre is teheti ezeket a neveket lásd: Rippl-Rónai.

A kezdő, feltörekvő művészek képei tartogathatnak lehetőséget, de némi  kockázatot is. Emberismeretet, művészeti, műtárgypiaci (hazai, külföldi) és még sok másféle ismeretet kíván, hogy nagy bizonyossággal tudjunk dönteni. De vannak jelek amik segíthetnek a tájékozódásban, de ez a cikk most nem erről szól.

Csak egy kis érdekesség a kételkedőknek:

http://rtl.hu/rtlklub/hirek/belfold/cikkek/82170

http://nol.hu/archivum/archiv-388465-200930

Vannak olyan országok melyek törvényben írják elő mit kell adni a vásárlónak egy műalkotás (festmény, fotó,stb.) megvásárlásakor. De a számla nélküli „ügyes magyaros” vásárlás is gyanús lehet.

A festmény stílusos, elegáns, nagyvilági. (Miért a fotó nem?)

A divat változásával, ma már más jellegű, funkciójú lakásokban élünk. A festészet fénykorában az előkelő, gazdag emberek szívesen reprezentáltak egy-egy népszerű festőművész alkotásával a szalonjaikban. Ma sincs ez másként, de a festményeket felváltották a fotók, a falon. Néhol családi képek, máshol poszterek, jómódú, sikeres emberek lakásaiban pedig befutott fotósok limitált  kiadású képei. Példaként említhetem a világhírű Giorgio Armani olasz divattervezőt aki luxuslakása falait szintén fotókkal díszítette, márpedig ő biztosan megengedhetné magának a festményt is. Nem hiszem, hogy anyagi okai vannak a választásának. Sokkal inkább az elegancia, a stílus lehet nála a mérvadó. Márpedig ha valaki, akkor Armani mester ehhez a két dologhoz igazán ért, higgyük el neki.

Tehát ez az állítás is éppen úgy igaz a fotóra, akár a festményre.

A festményen a festő keze munkájának a nyomát látom, és nem egy gép készíti el a képet. (milyen sok a szakértő!)

Valóban. A fotó lényege nem a kézzel készített kép, hanem a sajátos művészi látásmód. Meglátni egy pillanat nagyszerűségét és megörökíteni azt, erre nem mindenki képes. Talán nem véletlen, hogy a fotóművészet lett napjaink legdinamikusabban fejlődő művészeti ága. Árrekordok dőlnek meg évről-évre. Nemrég még „csak” 4,3 millió dollárért kelt el a legdrágább fotó (Andreas Gursky Rhein ll), ma pedig 6,5 millió dollárt ér a legdrágább kép (Peter Lik  Phantom), és mindez 3 év alatt. Egyébként visszatérve az állításhoz, kicsit olyan ez mintha valaki azt mondaná: az az igazi ha kézzel mossuk a ruhát, mert milyen az már ha csak egy gép mossa ki, akkor nem lesz olyan tiszta.

Ugye látja már a tisztelt olvasó is, hogy a festmény mellett felhozott érvek szinte mindegyike cáfolható. A többi pedig ugyanúgy igaz lehet a fotóra mint műtárgyra is. Tehát ebben a kérdésben elsősorban az igény, az ízlés és a pénztárca dönt.

Nem árt tudni, hogy ma már az igazán menő dolog a fotó a falon. A mi lakásunk különleges lehet egy megfelelő képpel a falon, vagy választhatjuk a fakó festményeket is. Mindenki maga döntheti el, hogy régimódi vagy trendi lakásbelsőt szeretne. Egy mai otthon nem képzelhető el képek nélkül, az üres falak, ürességet sugároznak. A képek viszont felöltöztetik a lakást, otthonossá, meleggé, meghitté varázsolják azt. Fontos figyelnünk az összhangra is, hogy a képek témája, színvilága alkalmazkodjon a lakásunkhoz. Van aki a klasszikus témájú fotókat (tájkép, virág) kedveli, mások a modernebb képeket szeretik (épületfotók). Van akinek a pénztárcája határozza meg, hogy milyen jellegű képet tehet fel a falára, vásárolhat olcsó posztert, de tapasztalatból tudjuk, hogy vannak olyan emberek is akik fotóműtárgyat is megengedhetnek maguknak. Aki úgy érzi, hogy megengedhet magának egy eredeti műtárgyat az szétnézhet a  galériánkban, de akár választhat az olcsó poszterboltok szokványos, darabolt vászonképei közül is. Hogy milyen kép kerüljön a falra azt pedig döntse el a kedves olvasó maga.

Angolul olvasóknak egy remek bejegyzés 11 pontban a témához.

http://fotoforge.net/article-photo-vs-painting.aspx

Címke: , , , , , ,