< Vissza a cikkekhez

in blog hu by | no comments

Csalás, átverés?

fernando botero mona lisa

Érdekes cikkbe futottam bele a minap, itt. Bevallom többször el kellett olvasnom, mert azt hittem rosszul látok. Az újságíró nyíltan ír olyan “áldozatokról” akik egy erdélyi festőt azzal bíznak meg, hogy eredeti festmények másolatait készítse el nekik.

Félreértés ne essék, nem a nyíltsággal van baj, és érteni vélem a felháborodást is. A vásárlók szerettek volna valamit a pénzükért és nem azt kapták, sima fogyasztóvédelmi ügy is lehetne. De sokkal többről van itt szó. Lássuk közelebbről.

Van egy állítólag Erdélyben élő festőművész, aki az interneten hirdeti alkotásait, illetve mint a cikkből kiderül, mások alkotásait, csak a saját nevében. Meg lehet keresni őt, hogy ilyen-olyan képeket fessen nekünk. De lássuk az Origo lead utáni első mondatát:

“Van egy titkos és zárt csoport a legnagyobb közösségi oldalon, amely egy Erdélyben élő festő csodálatos, de hamis képeit gyűjti”

Na itt rögtön fennakadt a szemem. Nyilvánvaló hamisítás/ hamisító, rajongótáborral, akik gyűjtik is a festményeket? Mi van?

De menjünk tovább, ugyanis az is kiderül a cikkből, hogy festőnk megrendelésre készítette “csodálatos” képeit. Ez magyarul azt jelenti, hogy a kedves ügyfél megrendelte nála a Mona Lisa (random bármelyik híres festmény) másolatát, megkapta, fizetett és boldogan éltek amíg… na várjunk csak.

Nézzük először is a megrendelő motivációit. Engem ugyanis érdekel, hogy mi visz rá valakit arra, hogy megrendeljen egy nyilvánvaló hamisítványt? Biztosan szereti a művészetet, a szép festményeket, de nincs elég pénze megvásárolni az áhított festményt. Érthető, vannak ezzel így egy páran. Erre találták ki a reprodukció fogalmát, elérhető formában hozzájutni egy másolathoz.

Bár a Szerzői Jogi Törvény (Szjt) elég egyértelműen fogalmaz: a szerző kizárólagos joga, hogy művét többszörözze vagy erre másnak engedélyt adjon. Ugyanígy a terjesztés kizárólagos joga is a szerzőt illeti. Tehát ma is élő, vagy 70 évnél nem régebben elhunyt, alkotók műveit, engedélyük nélkül, másolni nem lehet. Tehát más festményét megfesteni finoman szólva sem etikus dolog.

Más eset a 70 évnél régebben készült alkotások ügye, itt a mű közkinccsé válik erről az Szjt. 33 paragrafusa bővebben tárgyal. Bizonyos feltételek teljesülése mellett magáncélra másolat készíthető róluk, de  ez a másolat jövedelem szerzés célját közvetve sem szolgálhatja. Magyarul ha le is másolom a Mona Lisa-t, a magam örömére, azt nem árusíthatom senkinek.

Erdélyi festőnk viszont, éppen ezzel foglalkozott, a cikk alapján úgy tűnik, igen nagyban. És az is kiderül a cikkből, hogy kereslet is volt erre. Na az ő motivációja innentől teljesen világos: pénzt akart keresni.

De amiért a vásárlók főleg felháborodtak, mert a hamisítás ténye látszólag nem zavarta őket, az az, hogy nem a megfelelő minőségben készítette el a festő a képet. A cikk mellé csatolt képek alapján valóban nem valami meggyőző a minőség. Lehetnék cinikus, és mondhatnám: tetszettek volna valódi művésztől valódi alkotásokat vásárolni, de nem teszem.

Egyrészt mert nem csupán a vásárlók felelőssége az, hogy gyakorlatilag alig ismerik a kortárs művészeket és alkotásaikat, másrészt amit ismernek azt nem, vagy nehezen tudják befogadni, így marad a régebbi ismert alkotások másolata, időnként akár megbízhatatlan és ismeretlen helyről. Mint ebben az esetben is történt.

Mit lehet tenni, hogy a jövőben ne forduljon elő elő hasonló átverés, csalás?

A művészeti oktatásnak, és maguknak a művészeknek is nyitottabbnak kell lenni a széles közönség felé. Nem csak a kevés, ám annál igényesebb műgyűjtő és műértő réteg felé kell publikálni, és nem csak szűk szakmai körnek az igényeit kell kielégíteni.

Hogyan valósítható ez meg? Na innen folytatom az eszmefuttatást legközelebb 😉

Kép: Fernando Botero Mona lisa

 

Címke: , , , ,