< Vissza a cikkekhez

in blog hu by | no comments

André Kertész, egy francia magyar, amerikából

André Kertész

A világ fotótörténetének egyik, ha nem a legnagyobb, alakja a magyar származású, ám minden külföldi oldalon amerikainak említett fotós. Fotóinak letisztult egyszerűsége, sallangmentes békéssége, pontosan az ellenkezője Robert Capa képi világának.

Kertész Budapesten született 1894. július 2-án. Középosztálybeli zsidó család középső fiúgyermekeként Kohn Andor néven.  Szülei Bandinak (mint Robert Capa-t) becézik. Édesapja  könyvkereskedő volt és viszonylag korán meghalt, tuberkulózisban. Ekkor özvegy édesanyjával és testvéreivel, Imrével és Jenővel, az anya testvéréhez költöznek Szigetbecsére.  Az ott töltött évek nagy hatással voltak Kertészre. Az ott tapasztalt háborítatlanság, békésség, nyugalom visszaköszön későbbi fotóin is.

Szigetbecse

A család, akik tanulmányait finanszírozták, bátyjához hasonlóan pénzügyi pályára szánják Kertészt.  Ő viszont nem sok érdeklődést mutatott a tanulás iránt. Fotózni viszont imádott, és horgászni, meg úszni is. 14 évesen autodidakta módon tanulta meg a fényképezést, egy az apjától kapott fényképezőgéppel.

Családja rosszallása ellenére, a fotózást választja inkább, a száraz pénzügyi munka helyett. Szabadidejében gyakran fotózza a tájat, az embereket. Fotói először az Érdekes Újság lapjain jelennek meg 1917-ben.

1914-ben az első Világháború kitörésekor besorozzák, de lőtt sérülést szerez, amitől  átmeneti bénulás keletkezik a bal karjában. Mivel nem megfelelően gyógyul, így rehabilitációra Esztergomba küldik egy szanatóriumba, ahol elkészíti sorozatát a víz alatt úszóról, de sajnálatosan a sorozatból  csak egy darab fotó maradt meg, a többi  megsemmisül. Ez a kép tekinthető, a híres sorozat, a Torzulások (Distorsion) egyik előfutárának is.

Kertész, mivel nem gyógyult meg teljesen, nem térhet vissza a harctérre, így a tőzsdén kezd dolgozni. Itt találkozik először későbbi feleségével, Salamon Erzsébettel. Szabadidejében sokat fotóz, Erzsébetet, testvérét Jenőt és önmagát is. Szeret játszani a fénnyel, árnyékkal, formákkal. Miután a tőzsdei munka nem elégíti ki,  mezőgazdasági vállalkozásba kezd.  A kommunizmus éledése, és az általános politikai zűrzavar miatt azonban, ez a vállalkozás nem lesz hosszú éltű.

1925-ben  Kertész Párizsba emigrál, és nevét megváltoztatja André-re. Itt a művészek gondtalan életét éli, később élete legszebb időszakaként írja le a párizsi éveket. Barátai között tarthatja számon többek között Picasso-t, Marc Chagall-t, Piet Mondrian-t, a filmes Eisenstein-t. 1926-ban Beöthy István szobrászműtermében készíti el egyik leghíresebb képét, a Szatirikus táncosnőt. A modell Förstner Magda kabaré táncosnő volt. És Párizsban utoléri a szerelem is, amikor felkeresi őt egykori kedvese Salamon Erzsébet. A hedonizmus évei ezek, Kertész csak a művészetnek és szerelmének él. Az itt készült képeinek többsége is sugározza azt a felszabadultságot, önfeledséget amit utólag párizsi időszakáról elmesélt.

Párizsi hétköznapjait egyébként rendszeresen megörökíti kis 35 mm-es kamerájával. Az első önálló fotókiállítása is Párizsban volt 1927-ben, majd ezt követte még több, csoportos, és egyéni kiállítás is.

1933-ban megbízást kap, hogy készítse el a Distorsion című sorozatot. Két modellel és számtalan tükörrel dolgozott,  több mint 200 képet készített, melyeken hol meztelenül, hol csak részleteikben láthatóak a modellek. A sorozatból néhány kép megjelent a Le Sourire egyik számában, majd egy évvel később könyvben is kiadták a képeket.

Distorsion

Elismert művészként sok kezdő fotós fordulhatott hozzá, tanácsért, kritikáért. Később Henri-Cartier Bresson így nyiltakozott róla: „Mindannyian adósai vagyunk Kertésznek”.

André és Elizabeth, a nácizmus előretörése miatt, 1936-ban az Egyesült Államokba kényszerül letelepedni, itt egy évtizeden belül állampolgárságot is kaptak. Az amerikai pálya viszont nagyon nehezen indul. A sok visszautasítás és a hiányzó barátok, művésztársak nehezítik  meg számára a mindennapokat. Ezeket az éveket a paradicsomból való kiűzetésként éli meg. A megszokott európai hírnév után Amerikában nem igazán akarják el és befogadni. Bár több magazinnak is dolgozik megrendelésre, képeit mégsem értékelik megfelelően. A szabadság helyett most a határidőkkel és a szabályokkal viaskodik, nem találja a helyét. Rendre kimarad a híres fotósokat felvonultató listákból, ez pedig tovább súlyosbítja amúgy is erős letargiáját. Hiányos angol nyelvtudása is nehezíti a dolgát, sajátos magyar-francia-angol keverék nyelvet beszél, amit a barátai “Kerészian”-nak neveznek el. Művészként sem ér el kiemelkedő sikereket, és kezdi elveszíteni a hitét saját tehetségében. A depresszió évei ezek, visszahúzódó  életet él, nehezen találja helyét az új hazájában. 1941-től három éven keresztül nem is fotózott egyáltalán. 1945-ben megjelenteti a Day of Paris című fotókönyvét, amellyel kritikai sikert arat. 1946-ban hosszú távú szerződést köt a House and Garden magazinnal, amelyben művészi szabadságot ugyan nem, viszont sok utazást és jól fizető munkát azonban talál, de ez továbbra sem elégíti ki.

Időközben felesége megalapítja kozmetikai márkáját, amely nagyon sikeres lesz, így anyagi és egzisztenciális problémákkal már nem kell kűzdeniük.

1964-ben azután megtörténik az áttörés, John Szarkowski aki a MOMA (The Museum of Modern Art New York) akkori művészeti vezetője,  felkéri Kertészt egy önálló kiállítás megrendezésére. A kiállítás minden szempontból sikeres, és végre művészként is elismerést nyer. Sorra gyűlnek a díjai, elismerései. Kiállításai nyílnak, könyvei jelennek meg, még sem volt  maradéktalanul elégedett,  kritikusai szerint nincs mélyebb mondanivaló a képei mögött, csak az élet egyszerűségét ábrázolta.  Igazán csak halála után ismerik el és fel, hogy mekkora hatást is gyakorolt látásmódja a fotográfiára. André Kertészt ma már hivatalosan is a fotózsurnaizmus megalapítójaként tartják számon. Utolérte a halott művészek végzete. Képei ma már nem hiányozhatnak egy valamirevaló fotóaukcióról sem, itt egy cikk  erről bővebben.

1977-ben szörnyű tragédia éri, felsége meghal rákban. Ezután visszahúzódó életet él és  egy Polaroid kamerával a Washington Square-re néző lakásnak ablakából készít képeket, egy egész sorozatot.andre kertesz washington square

Halála előtt járt még Magyarországon, ahol is felajánlotta Szigetbecse településnek néhány személyes tárgyát és az ott készült fotóinak 120 eredeti példányát, amellyek ma is láthatóak az itt berendezett André Kertész Emlékmúzeumban. Érdemes ellátogatni a Budapesttől mintegy 40 km-re, Ráckeve közelében lévő településre, ami oly sokat jelentett  egykor André Kertésznek.

A múzeum címe: Szigetbecse Makádi út 40.

 

 

 

Címke: , , ,