< Vissza a cikkekhez

in blog hu by | no comments

Albertirsai mező

Field of Albertirsa ( Albertirsai mező ) Tavaszi mező naplementekor, hátérben a magasfeszültségű távvezetékekkel. Fine art photography by Janos Devcsics

Néha csak úgy elindulok kiszellőztetni a fejemet, vagy éppen inspirálódni. Ezt a képet is egy ilyen alkalommal készítettem. Nem volt előzetes koncepció, nem volt meg a fejemben a kép. Amikor erre a helyre értem, és megláttam a lemenő nap felhők mögül előtörő sugarait, a színek és fények játékát az égen, akkor tudtam, hogy itt most fotóznom kell. Fogalmam sem volt milyen lesz a végső kép, hogy lesz e egyáltalán értékelhető eredménye a kattintásoknak. Azután munka közben elindult a fejemben a gondolat, a mai magyar tájról. Általában, ha a magyar táj a téma egy fotón akkor a jól ismert sablonokkal találkozhatunk : legelésző szürke marha gulya, akácfa sor, takaros falusi ház stb. Illetve a másik véglet: a szemétdombok, putrik, romos épületek bemutatása. Én azonban úgy gondolom, hogy a mai magyar táj sokkal több ennél. Szóval fotózás közben rájöttem, hogy amit igazán meg szeretnék mutatni az  túlmutat a takaros porták és szemétdombok világán. Én ilyennek látom a magyar tájat, lemenő nappal, színpompás égbolttal, és távvezetékkel, összesűrítve így múltat és jelent, közelt és távolt. A horizonton elúszó tekintet, a becsillanó utolsó napsugarak, idilli és mégis földhözragadt. Akárcsak Magyarország. El kell mondjam, fotózás közben sokáig zavartak a vezetékek. Mindenhová belógnak, lehetetlen kikerülni őket. Ezen a képen mégis központi helyet kaptak. Mert ha kihagytam volna őket, akkor nem adná  vissza azt a érzést, ami engem a kép készítése közben elkapott, és amit át szerettem volna adni a nézőknek is.

Néhányszor előfordult már, hogy az ilyen típusú képeimet nézve megkérdezték, mitől lett ilyen színű? Hiszen nem is ilyennek látszik a valóságban. És van ebben némi igazság, mert az emberi szem ha egy bizonyos irányba néz, akkor az ott adott fényviszonyokhoz alkalmazkodik. Ha tovább fordítjuk a fejünket 10 centivel, akkor már a szemünk is alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, így aztán változnak a színek is. A technika viszont nem az emberi szem működése alapján lát. Ezért van az, hogy a fotón máshogyan jelennek meg a színek, de igazából ez csak az egyik része a dolognak. Én nem véletlenül készítek művészi fotókat, hiszen a célom fotóim segítségével, annak a hangulatnak a visszaadása, ami kép készítése közben engem magával ragadott.  És ehhez a látvány csak alapanyag, úgy is mondhatnám, olyan mint a szobrásznak a kő vagy a farönk. Adott a kő, adott a szobrász és még valami megfoghatatlan, és e három dologból együtt lesz végül a szobor. Valahogy így dolgozom én is, ott a látvány, ott vagyok én és a fényképezőgép, meg egy kis titok, és végül megszületik a kép.

Címkék: , , , , , ,