< Vissza a cikkekhez

in blog hu by | no comments

A hónap képe október

Őszi erdő

A borongós, hűvös idő eszembe juttatott egy régi őszi hajnalt kamasz koromban, amikor édesapámmal vadászni indultunk. Nagy erdőjáró volt az öreg, és ha tehette gyakran magával vitt engem is. Ezek a csípős őszi hajnalok, amikor a szitáló ködben és a vizes fűben lépkedtünk a terület felé, olyan sok gondolatot megérleltek bennem. Csendesen mentünk, nem sokat beszélgettünk, hogy ne zavarjuk meg az erdő békéjét.

Kamasz fejjel az ember nagyon másként látja a világot. Az útkeresés évei voltak ezek, egy új születésé, amikor hosszú vajúdás után megszületik a felnőtt. Tele bizonytalansággal és vágyakozással az új élet felé. Akárcsak az őszi erdő. Még itt ott egy-két zöld levél emlékeztet a nyárra, a nap is bágyadtan süt, de már csíp a hajnal, és nedves a fű a talpunk alatt. Minden kétséges, vajon elmúlik örökre a nyár és a napsütés, vagy visszatér majd? Vajon milyen hosszú és hideg lesz a tél? Vége lesz egyáltalán?

Nagyon régi már ez a fotó. Mai fejjel számtalan ponton bele tudnék kötni technikailag és a kompozíciót illetően is, de nem teszem. Mert ezen a képen a tökéletlenség a szép. Az a kéretlen egyszerűség, ahogy megmutatja az ősz lényegét. A köd, a harmatosan csillogó fűszálak, a kitaposott ösvény és a párán átszűrődő, erőtlen napfény látványa.

Nekem az őszben mindig ott van az elmúlás, de a remény is. Az új születésének a reménye, egy új cél, egy új út, egy bizonytalan de izgalmas jövő reménye. Ilyenkor mindig várakozom, elcsendesedek és egy kicsit lassabban élek. Tervezek, alkotok és ez a kép most nagyszerű inspirációt ad az elmélyüléshez. Ajánlom nektek is szeretettel.

Címke: , ,