< Vissza a cikkekhez

in blog hu by | no comments

A hónap képe

Nem véletlenül kapta ezt a címet a poszt. Ez a fotó a vietnámi kiállítás óta ugyanis önálló életre kelt, és sok-sok felületen bukkan fel újra és újra, így reprezentálva Magyarországot. Bevallom büszke vagyok rá. Valahol olyan érzés ez, mint amikor az ember gyerkőce felnő, kirepül és sikeres önálló életet kezd. Visszajelzés ez a szülőnek, hogy jó munkát végzett. Hát én is így érzek most valahogy.

Előtérben a Batthyány téri templom, háttérben a Halászbástya, távolabb a  Mátyás templom tornya, és az a furcsa hullámzó felhőjáték az égen.

Néhány szót a képről. Körülbelül egy éve készítettem Budapesten. Sikerült azt a bizonyos kék órát elcsípnem, amikor a közeledő éjszaka és a távozó nappal különleges kék fénybe burkolja az eget. A közvilágítás már felkapcsolódott, szinte ragyognak a fények, s ez teszi olyan különlegesen derengővé ezt a képet. Valahogy az az érzése az embernek, hogy összesűrűsödik a pillanat, mintha megállna az idő, és örökké tartana, mintha csak ez a pillanat létezne végtelenül. Bennem legalábbis ilyen érzések keltek amikor elkészítettem. Álltam ott a Duna partján, és magával ragadott a látvány. Az amit egyébként emberek ezrei látnak nap mint nap, és teljesen természetesnek veszik, hogy ott van.

Különlegesen szép a Duna parti panoráma.

Külföldi ismerőseim mindig megjegyzik, hogy sok szép hely van a világon, de Magyarország és különösen Budapest ritka gyöngyszem, volt aki egyenesen a “kis Párizs” kifejezést használta. Nagyon jól esik ezt hallani, és bár én elfogult vagyok, de bátran állítom, hogy sok 10 ezer kilométerrel a hátam mögött és számtalan szebbnél szebb országot meglátogatva, pontosan ezt gondolom én is Magyarországról, Budapestről. És végtelen örömmel tölt el, hogy a magam szerény eszközeivel, és képeivel vihetem ennek a nagyszerű országnak a jóhírét a világba.

Címke: , , , ,